és most jöjjenek a lovak:

Akhal-teke

Marmagassága: 150-164 cm

Különleges megjelenésű ló. A feje kicsi, egyenes profilú, szemei kifejezőek. Válla dőlt, a mar kifejezett. Mellkasa lapos, nem túlságosan mély. Háta hosszú, fara csapott, farka mélyen tűzött. Lábai szárazak, erősek, patái kemények. A fedő és hosszú szőrök jellegzetesen finomak, vékony szálúak, rendkívül csillogóak, gyakran aranyló fényűek. Kitartó, nagy állóképességű ló, testalkata miatt "a lovak agárjának" is nevezik. Mozgásuk rugalmas, térölelő, kényelmes, könnyen kiülhető. Ügetésben mutat legszebben, vágtáját inkább laposan nyújtja, ami a sztyeppei lovakra jellemző. A lehetséges színei: pej, sárga, fekete, fakó, palomino, perlino, cremello és szürke. Érzékeny, élénk vérmérsékletű, intelligens, bátor, ragaszkodó természetű ló.

Az akhal-teke a világ legrégebbi lófajtáinak egyike, sőt, sokak szerint a legősibb ló. Hérodotosz leírása szerint ugyanis Xerxesz seregében szolgáló arabok tevén harcoltak, nem lovon, vagyis a mások által legősibbnek tartott arab telivér csak később alakult ki. Tenyésztése már 2500 éve óta folyik Közép-Ázsia sztyeppéin. A nevét a Karakum-sivatag szélén fekvő Ahal oázisról és a teke nevű törzsről kapta.

Anglo-arab

Marmagassága: 160-166 cm

Közepes testtömegű, szikár, elegáns megjelenésű, harmonikus felépítésű ló, az aangol telivérhasonlít inkább, mint az arabra. Feje egyenes, nyaka középmagasan illesztett, hosszú és izmolt. Háta feszes, mellkasa kevésbé dongás, fara hosszú, csontozata szilárd, végtagjai szikárak. Színe leggyakrabban pej, sárga és szürke.

Kialakulása a XVIII-XIX. századra tehető, amikor az arab ló kitartását, tetszetős küllemét, viszonylagos igénytelenségét és az angol telivér gyorsaságát, sportra való alkalmasságával kívánták ötvözni. Habár Angliában indult meg a keresztezés, Franciaország járt élen a fajta kialakításában. Elsősorban Limons és délnyugat Franciaország területe volt a fő tenyészterülete, ahol egy önálló, többé kevésbé rendezett, szilárd fajta alakult ki. Kezdetekben elsősorban arab csődöröket kereszteztek angol telivér kancákkal, amelyek jóval életképesebb utódokat eredményeztek, mint fordítva, angol mének és arab kancák. Az anglo-arab lovaknak legalább 25%-ban kell arabnak lenniük.Általában tiszta arab csődörökkel fedeztek angol telivér, vagy anglo-arab kancákat.

Egyesíti a két fajta előnyös tulajdonságait. Ugró- és galoppképessége, eleganciája kedvelt sportlóvá teszi. Jó használati tulajdonságai miatt kedvelt hátasló. Intelligenciája, kitartása és állóképessége értékessé teszi a fajtát. Keresett a félvér fajták nemesítésében

 

Angol telivér

Marmagassága: 150-170 cm

 

Atlétikus testfelépítésű, változatos méretű lovak. Szinte minden testi jellegére igaz jelző az, hogy hosszú: nyaka, marja, háta, fara, lába, csüdje. Túlnyomórészt pej színű, de viszonylag gyakori a sárga, fekete és szürke színváltozata is.

 

Az angol telivérfajta kialakulása a XVII-XVIII. századig nyúlik vissza. Akkoriban már népszerűek voltak a lovasversenyek, ahol a farmerek paripái rendszeresen megmérkőztek egymással. A gazdagabbak kifejezetten versenyre kezdtek el tenyészteni lovakat. Az ősi angol fajták rendkívül kitartóak, de kevésbé gyorsak voltak, ezért keresztezték őket a rendkívül gyors arab telivérekkel. Ebben a nemesítési versenyben született meg a világ leggyorsabb vágtázója, az angol telivér.

 

Az angol telivér ősei a Nagy-Britanniában a XIV. századtól honos galloway, azaz kelta póni kancák, és keletről behozott keleti, arab mének voltak. Az angol telivér kialakulásában három mén, Byerley Turk, Darley Arabian és Godolphin Arabian játszotta a legnagyobb szerepet. Tulajdonképpen tőlük

              

Albínó

Marmagassága: változatos

Az albínó nem számít fajtának, sőt, nem is igazán albínó, mivel a szőre fehér, de a bőre rózsaszín és a szemek sötétek, míg az igazi albínó szeme rózsaszín. Az Amerikai Albínó Lovas Klub a színváltozatot kikiáltotta a domináns fehérnek. A domináns fehér sokféle ló lehet, quarter, arab, standardbred stb.

Legjellemzőbb tulajdonsága a fehér szőrzet, fehér farok és sörény, rózsaszín bőr és sötét szemek. Az arab fajtánál karcsúbb és rövidebb.

Az Amerikai Albínó Lovas Klub 1937-ben alakult, a fehér lovas tanya közelében lévő Naper-ben, ami Nebraska-ban található. Old King , a fehér csődör alapozta meg az albínó fajtát. Sajnos az ő alapszíne a mostani lovakból elveszett, és az uralkodó faj az arab lett.

A fajta megalapítása óta készítettek egy pontos fajta-típust, egy tiszta fehér típust. 1970-ben behoztak a keresztezésbe egy más fajtát, az amerikai krémszínűt (cream)

Ezzel a színváltozattal mindennapokban is lehet találkozni, ugyanis ezt használják a cirkuszokban, mozifilmeken, hirdetéseken, kiállításokon stb

Amerikai ügető

 

Marmagassága: 155-160 cm

Ez a fajta küllemét tekintve nem igazán szép, feje durva, nyaka magasan illesztett, középhosszú és igen jól izmolt. Marja elmosódott. Háta feszes, fara izmos, szikár. Végtagjai szikárak, nem túl hosszúak. Színe általában pej vagy sötétpej, de fekete, sárga és szürke színűek is lehetnek, kevés jeggyel. Gyakori a dús sörény. Szívós, kitartó, hosszú életű, ellenálló fajta.

Az amerikai ügető kialakulása az 1800-as évek elejére tehető, amikor a nyugat felé vándorló telepeseknek a kocsivontatáshoz gyors, erős és kitartó lovak volt szükségük. A fajta ősének egy angol telivérnek tekintenek, az 1780-ban, Angliában született Messengert, amelyet később az Egyesült Államokba szállítottak. Messenger volt a nagyapja annak a Hambletonian 10 nevű lónak, amelyre visszavezethető az összes ma élő amerikai ügető ló. A fajta alapjául az angol telivéren kívül nortfolkiak, arabok berberek és különféle poroszkák szolgáltak.

A fajta amerikai elnevezése (standardbred) onnan ered, hogy 1879-től csak olyan lovakat vették törzskönyvbe, amelyek képesek voltak egy mérföldet a standardként megállapított 2 perc 30 másodpercen belül ügetésben megtenni.

A versenyeket kezdetben a városok hosszú utcáin rendezték. Ez az oka annak, hogy sok amerikai városban található Race Street elnevezésű utca. Az első ügetőverseny egyesület 1817-ben, Bostonban alakult meg. Az első ügetőpályát pedig 1825-ben avatták New York-ban.

A szigorú tenyésztési szabályok révén a világ leggyorsabb ügetőlova fejlődött ki. A leggyorsabbak közül ma is az a Dan Patch a legnépszerűbb, amely 1 perc 55 másodperc alatt teljesítette a mérföldes távot, valamint Niatross, amely először lépte át az 1 perc 50 másodperces határt.

Az angol telivér után a második legkedveltebb fajta. Szinte minden országban megtalálható. Leghíresebb tenyészetei az USA-ban, Kanadában és Svédországban találhatók.

Andalúz

Marmagassága: 157-160 cm

Nemes megjelenésű, nem mondható gyors lónak, de ennek ellenére szeret menni. Feje nemes, kissé kosfej jellegű. A sörénye hullámos, dús, hosszú. Jellemző rá az erős csánk, a szabályos paták, a kiváló csontozat, a rövid, izmos, rövid nyak és a széles, erős válltájék és lapocka. Középnagy termetű ló. Szemei mandulaformájuk, homloka széles és lapos, fara lejtős. Hátaslónak hasznosítják, mivel gyorsan tanul és megbízható. Az egész világon kedvelt lófajta.
 

Appaloosa

Marmagassága: 147-157 cm

Alapvetően különleges színe miatt tenyésztik ezt az indián pónit. Hihetetlenül kemény, könnyen kezelhető és tanulékony. Külleme eleget tesz azoknak az általános követelményeknek, amelyeket a félvér lovakkal szemben támasztottak. Típusa semmiképpen sem egységes, testméretei tág határok között mozognak.

Amerikába a lovakat a spanyolok vitték, az appaloosa ősei is a konkvisztádorok hátasai. A különleges színű lovakat a Nez Percé indiánok tenyésztették ki a XVIII. században. Az appalosa név az indiánok területén áthaladó Palouse folyó nevéből származik. A Nez Percé indiánok számítottak a legjobb lótenyésztő törzsnek, így nem véletlen, hogy éppen a területükön született meg ez a fajta. Bár egyedülálló foltozottságáról vált híressé, nem ez a kiváló rejtőszín volt a tenyésztésük fő szempontja, annál inkább az állóképesség, gyorsaság és erő. Az Egyesült Államok hadserege majdnem véget vetett az appaloosa lovak történetének, mikor fogságba vetette a Nez Percé indiánokat, a lovaikat pedig lemészárolta. 1938 élesztették fel a fajtát az indián lovak leszármazottaiból. Azóta újra elterjedt, az Appaloosa Lovas Klub jelenleg 400 ezer lovat tart nyilván.


Öt elismert szőrszine van :

-párductarka: túlnyomó részben fehér szőrszínű ló egész testén sötét, ovális, jól körülírható foltok vannak.

-hófedte: az egész testen, főképpen a far környékén fehér foltok vannak

-sötét alap: nagyobb fehér vagy pettyes ?takaró?

-márványtarka: nagyobb színes foltok, amelyek tűzötté vallhatnak elszórtan a testen

-agáttarka: fehér és színes szőrök keverednek
 

Frederiksborgi

Marmagassága: 160 cm

Erős, tömeges ló, tipikusan elegáns kocsiló. Nyaka magasan, feje középmagasan illesztett. Marja elmosódó. Lapockája meredek, háta hosszú, az ágyéka rövid. Fara hatalmas tojásfar. Színe főként sárga, de más szín is előfordul.

Nem volt gyors, de nagy tömege energikus mozgással, eleganciával párosul. Belső tulajdonságai miatt is nagyon kedvelték. Kora igényének való magas színtű megfelelés-tulajdonságainak megőrzése-a hanyatlásához vezetett.

1562-ben II. Frigyes ménest alapított Frederiksborgban, azzal a céllal, hogy a lovasság számára alkalmas lovakat tenyésszen ki. A ménes alapját spanyol lovak adták, később nápolyi lovakat importáltak, de a XIX században angol félvérekkel, majd keleti fajtákkal is keresztezték. A frederiksborgi ló több más fajta nemesítésében is szerepet vállalt.

Fríz

Marmagassága: 155-160 cm

Feje nemes, száraz. Szemei nagyok, kifejezők, fülei kicsik. Nyaka izmos, magasan illesztett. Sörénye sűrű, hullámos. Háta rövid, egyenes. Fara izmos, enyhén csapott, farka alacsony tűzésű, dús. Lábai rövidek, erősek, jellemzőek a selymes bokaszőrök. Küllemük rámás, de nem túl nehéz testsúllyal. A színe fekete. Mozgása energikus, elegáns, akciós. Hátas- és kocsilóként elterjedt. Energikus, jó természetű, kiegyensúlyozott, egy kicsit érzékeny lelkű ló.

A fajta keletkezése a római uralom idejére tehető. Az angliai Hadrianus falánál szolgáló fríz katonák már ezt a fajtát lovagolták. Ezek a lovak lehettek a shire fajta ősei is. A fríz lovakat pár száz évvel később spanyol lovakkal keresztezték. Az andalúzok hatása a mai frízeken is jól látható. Az általunk ismert fajta születése a XVI. és XVII. század idejére tehető. A XVI-XVII. században lovak tenyésztését elhanyagolták, majdnem a feledés homályába vesztek. Fennmaradásukat csak a holland ügetőversenyeknek köszönhetjük, amelyeket gyorsaságuk révén gyakran megnyertek. A XIX. század elején számuk ismét lecsökkent, a kihalás veszélye fenyegette a fajtát. Szerencsére a hollandok nemzeti jelképnek kezdtek el tekinteni rá, és így az új évezredben e rendkívül szép lovak jövője biztosítottnak látszik.

   
 

Oldal: **ღLOVAK**
ღ Minden-ami-fontos ღ - © 2008 - 2024 - minden-ami-fontos.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat